Medellín nagyvárosi utcáitól a Kelet-Andokon keresztül az Eje Cafetero világáig
A túra dátuma
2025.06.05 - 2025.06.26
A túra ára
2350 USD/fő
Indulás helyszíne
Bogota
A túra nehézsége
Könnyű
Egy olyan intenzív kalandtúra körutazásról beszélünk, ahol a kalandvágyó utazó Medellín nagyvárosi utcáiról indulva a Belső-Andok magashegyi környezetén és az Eje Cafetero színes kávészagú falvain keresztül, Chocó érintetlen dzsungelein át haladva a lehető legmélyebben ismeri meg az adott tájegység szokásait, hagyományait. Ezen az utunkon a természetbeli programok vannak túlsúlyban, de van városnézés is bőven, illetve több extrémsportos opció is. Több olyan látványosságot tartalmaz, ami ismeretlen a külföldiek számára, sok utazással, és sok gyalogtúrával.
Ezt az utunkat minden olyan utazónak ajánljuk, aki egy autentikus, néhol extrém körutazás keretein belül részletesebben szeretné megismerni az Andok sokszínű világát, érdekli a történelem, a természet és nem rest gyalogolni és sokat utazni a kanyargós utakon, vagy épp a dzsungelben, bírja a magaslati klímát és aktív pihenésre vágyik. Alapvetően 14-65 éveseknek ajánljuk ezt az utunkat.
Igény esetén az utazás meghosszabbítható tengerparti pihenéssel Cartagenában, vagy a Tayrona térségében, illetve spirituális elvonulással is a Sierra Nevada dzsungeleiben. Részletekért érdeklődj a Szervezőnél!
Bogotái érkezésed után Medellín városába repülsz, ahol a repterén találkozunk, és el is kezdjük felkeresni a város nevezetességeit, megismeritek a viharvert történelmét, és a híres drogbáró, Pablo Escobar igaz történetét. Közben ebédelünk a Cerro Nutibara tetején felépített antioquiai kávéfaluban, amely a Pueblito Paisa nevet viseli, és ahonnan a legjobb kilátás nyílik a városra. Délután felkeressük a város híres nevezetességeit, estére a 13-as kommunát, szállásunk pedig a belvarosban lesz. Este elmegyünk sörözni egy helyi szórakozóhelyre.
Santa Fe de Antioquia legalább annyi történelmet zár magába, mint amennyire szép. Ma ezt a koloniál gyöngyszemet barangoljuk be, illetve felkeressük a közeli Cauca folyón átívelő műemlék fa függőhidat is. Ebéd után már indulunk is tovább autóval, mégpedig San Bernardo de Farallones roppant hangulatos kis falujába, ahol a szállásunk is lesz estére egy barátom tanyáján. Korán fekszünk.
Mai túránk hajnalban indul, és az éjszakát is sátorban töltjük a Farallones de Citará hegygerincén. Ezért aztán hálózsákot és meleg ruházatot hozni kell. Hajnali 3-kor indulunk, igen jól olvastad, és a kétnapi élelemről is gondoskodnunk kell tamal és sütnivaló alapanyag formájában. Az ország egyik legkeményebb hegyvidéki dzsungeltúrája ez, nehéz terepen napi 12 órán keresztül. A hegygerincen lévő táborhelyen sátrazunk, este a tábortűznél egy rum kiséretében nagyon hangulatos.
Hajnalban kávé és reggeli után már indulunk is fel a csúcsra, majd pedig lefelé Farallones falujába a szállásra, ahol a teljes felszerelésünket hagytuk a túra előtt. Ide ismét este érkezünk, fáradtan ugyan de élményektől gazdagon.
Az elmúlt két nap túrái miatt ma nem kelünk korán. A reggeli kávénkat már a közeli Ciudad Bolivár hangulatos főterén isszuk, majd elindulunk mai utunkra. Első körben meglátogatjuk Tapartó vízeséseit, ahol gyalogolni ugyan nem sokat kell, viszont a canopy és via ferrata lehetőségeket kifejezetten ajánlom. Ezután betérünk kávézni Hispania és Andes városába, majd délután kávétúrán veszünk részt, ahol megismered a termesztés és feldolgozás folyamatát. Estére érkezünk Antioquia legszebb településére, Jardínba, ami újabban kezd felkapott látványosság lenni. Az estét érdemes a hangulatos főtéren tölteni, itt is szállunk meg.
Reggeli kávézás a főtéren, majd irány a mai túra. Nagyjából másfél órás autózás után ugyanennyi kemény gyaloglás árán jut el az ember a Salto del Angel vízeséshez, illetve a mégszebb Cueva del Esplendor barlangjához, ami szintén egy vízesést rejt. A túráról visszatérve ebédelünk, majd nagyjából két órát autózunk nagyrészt földúton Jericó kisvárosáig, ahol ma este megszállunk. Itt sokkal kevesebb a turista is, mint Jardínban, pedig nagyon szép kisváros. A legszebb kilátás a Krisztus szobortól nyílik. Aki szereti a rapp zenei stílust, az eljöhet velem meglátogatni a vidéki Antioquia egyik legnevesebb rapperét, aki véletlenül jó barátom.
Reggel korán indulunk, ugyanis másfél-kétórányi autózás után indul a Cerro Cristo Rey túránk a szomszédos Támesis határából. Ez összesen maximum ötórás gyaloglás, a fenti kilátás viszont csodálatos. Innen leérve ebéd után felkeresünk a számos környékbeli petroglifek közül néhányat, melyeket a Quimbaya indiánok hagytak ránk. Délután még autózunk majd három órát a mai szállásunkra, Pácora városkájába, Aguadas érintésével.
Pácora nem túl érdekes de hangulatos település, a szomszédos Salamina viszont gyönyörű, és a közeli Valle de Samaria völgye a Cocora Parkhoz hasonlóan óriás viaszpálmák otthona, turisták nélkül. Délután még közel négy óra autóút vár ránk addig a tanyáig, ahol holnap aklimatizálódni fogunk. Szállás fából készült szinte luxus EcoLodge- ban.
A csodás családi birtok egy 70 méteres vízesést is rejt, így villás reggeli után ide túrázunk, élvezzük a természet és az andoki kondorok közelségét, felkészülünk a holnapi magashegyi túránkra. Ebéd után búcsút veszünk a Jaramillo családtól, és autózunk felfelé majd három órát a Nevado del Ruiz oldalában a közel 4000 méteren található menedékházig. Itt estére 0 fok is lehet, melegvíz ugyan van meg takaró a szobákban de a fűtés az esti tábortűzzel véget ér.
Reggeli után indul a mai paramo túránk elsősorban a Laguna del Otún feletti kilátóhoz, ami oda-vissza 10 km, viszont ha bírja a csapat, mehetünk a Paramillo Santa Rosa irányába is, ami ennek a duplája nehezebb terepen, sokszor ösvény nélkül. Azért indulunk hajnalban, mert délután még hosszú út vár ránk a Nevado del Ruiz túloldalán található Murillo falujáig, ahol megszállunk estére.
A tegnapihoz képest a mai túra az már csak bemelegítés, még akkor is ha ma is 4000 méter fölött járunk. Az összesen 4-5 órás túrán az ország egyik legszebb paramója tárul elénk a színes patakjaival és termálforrásával együtt ahol megfürdünk. Ebéd után négyórás utazás vár ránk a zene fővárosába, Ibagué városába, ahol ma megszállunk. Teszünk egy megállót Armeróban, amit rombadöntött az 1985-ös vulkánkitörés.
Reggel indulunk Kolumbia legveszélyesebb aktív vulkánjához, a Machín vulkánhoz, ahol a kráterben élő család fogad minket. A rövid túra után indulunk tovább Salento felé, de előbb még megállunk a vulkán lábánál található termálvizeknél fürdeni, ami jól esik a hűvös hegyi levegőn. Itt ebédelünk, majd estére érkezünk Salentóba a szállásra. Utunkon mindkét oldalról érintetlen óriás viaszpálma erdő vesz körül. Ez a finca La Carbonera, ahol sokkal több pálma él, mint a híres Cocora Parkban.
Salento a Cocora Parknak köszönheti a nagyszámú turistát, ugyanis az ország jelképévé vált óriás viaszpálmát jönnek megnézni, amit ti már ismertek Salamina környékéről. Vetünk egy pillantást a parkra és a turistákra, majd elindulunk a Cerro Morrogacho túrára, ami oda-vissza csaknem hét óra közepes terepen. Szállás ugyanott Salentóban.
Ma nem kelünk korán. Reggeli után nagyjából kétórát autózunk, majd pedig összesen egy órát gyaloglunk a 'Piedras Marcadas' névre hallgató petroglifekhez, melyeket a Quimbaya indiánok hagytak ránk. Ezután betérünk enni egy méltán híres 'santarrosano' kolbászt, áthaladunk Pereira városán, majd a délután hátralévő részét a hangulatos Marsella kisvárosában töltjük. Estére pedig Pereira városában szállunk meg.
Reggel indulunk tovább kocsival, reggelizünk Cartago-ban, meglátogatunk egy helyi múzeumot és meg sem állunk El Cairo kisvárosáig, ami már a szomszédos Valle del Cauca tartományhoz tartozik és merem állítani hogy az egész Eje Cafetero legszebb települése. Itt némi szabadidő, majd ebéd után indulunk is tovább több mint három órát Pueblo Rico falujába, ahol a ma esti szállásunk is lesz.
Pueblo Rico nagyon hangulatos kis település, ráadásul itt található az egész világ legsokszínűbb hegyvidéki madárrezervátuma, a Tatamá Nemzeti Park, ami a világ legjobb madárfotósait is idevonzza, pont ezért a fotósokon kívül nincs is turizmus. Itt túrazunk ma délelőtt, ebéd után pedig élvezzük a falu hangulatát. Szállás a közeli Santa Cecilia mellett egy tanyán.
A körutazás talán legnagyobb léptékű expedíciója ez a mai. Az Embera Katio törzs legnagyobb önálló kormányzású félautonóm területére látogatunk el, ahol több mint tízezer őslakos él sajat törvények alapján. Itt nemhogy nincs turista, hanem nekem kellett elmagyaráznom mi is a turizmus fogalma, hiszen ezen a területen eddig ez elképzelhetetlen volt. Hogy még autentikusabb legyen, a törzs tagjaival utazunk kollektívón és csak két napi ruhát viszünk. A háromórás rázós autóút után szigorú szabályok alapján enged be a 'Guardia' a Rio Conondo közösségbe, ahonnan még majd kétórás gyaloglás vár ránk esti szállásunkra. Mivel Chocó tartományban majdnem minden nap esik, sáros az ösvény. Itt délután megismered a közösség életét, azt eszel amit ők és függőágyban alszunk. Este az öregek bölcsességeit hallgatjuk a tábortűznél és a természetes orvoslásba is betekintést nyerünk.
Reggel a tyúkokkal kelünk, reggeli után megfürdünk a patakban majd meglátogatjuk az iskolát, gyakoroljuk a bőrfestést és a helyi tehetségekkel ismerkedünk. Még ebéd előtt elindulunk lefelé, hogy le ne késsük az egyetlen mai kollektívót kifelé a faluból. A háromórás autózás után megiszunk valamit Santa Cecilia falujában, majd egy közeli tanyán alszunk.
Reggeli után már indulunk is tovább Chocó tartomány mélyére, mely az afrokolumbiai kultúra bölcsője. Teszünk egy megállót Tadó városában, kóstolunk reggelire helyi 'pastelt', majd irány a tartomány fővárosa Quibdó. Itt egyszerű fa csónakba ülünk, és úgy tekintjük meg a várost az Atrato folyó vizéről, majd elsétálunk a roppant autentikus termelői piacra. Tipikus helyi ebéd után iszunk egy kupica 'vichét' és 'curraot', mint a térség ikonikus szeszesitalait, majd késő délután érkezünk San Francisco de Icho falujába, ahol a szállásunk is lesz.
Icho az aranymosásra és bányászatra épült, mint Chocó legtöbb települése. Szállásadónk is ezzel foglalkozik évtizedek óta. Reggeli után csónakba ülünk, és nagyjából fél óra alatt jutunk el a La Mojarra névre hallgató vízlépcsőkig, ahol kedvünkre fürdünk a türkizszínű vízben. Ebédre visszatérünk Icho-ba, majd elindulunk Medellínbe. Ez nagyjából öt óra, estére érkezünk az El Poblado bulinegyed melletti szállásra. Este érdemes felkeresni a közeli szórakozóhelyeket.
Ma nem kelünk korán, hiszen csak a közeli Guatapé színes településére megyünk, ahol megmásszuk a Piedra del Peñol több mint 700 lépcsőjét, majd csónakázunk a szomszédos víztározó vizén, megtekintve Pablo Escobar tengerparti villáját is. Délután szabadidő a színes utcákon, majd visszatérés a szállásra Medellínbe.
Ma van az utolsó napja az utazásnak, ezért nem szerveztem túl sok programot. Délelőtt megmutatom azokat a látványosságokat amikre az első napon esetleg nem volt idő, felvonózunk a Santo Domingo varosrészben, délután pedig utazol Bogotába, majd haza.